Dől a kémény!

Noha azt hihetnénk, hogy ez a probléma a régi építésű házak esetében gyakoribb, mégis azt tapasztaljuk, hogy az alig 20-30 éves lakóházak kéményei is erre a sorsa jutnak. Utánajártunk, mi lehet ennek a tömeges jelenségnek az oka, és mit tehetünk a megelőzés érdekében, illetve hogyan javíthatunk kéményeink állapotán, ha már megtörtént a baj.

A téma aktualitását többek között az is adja, hogy a téli időszakban a kéménytüzek, illetve a ledőlő kémények évről-évre okoznak baleseteket. Ezekben az esetekben a ház tulajdonosát teljes felelősség terheli, és a büntetés általában nem áll meg a pénzbírságnál! Érdemes tehát alaposan átvizsgálni kéményeink állapotát, és megtenni a szükséges lépéseket időben.

Mi az oka a kéményfagyásnak?

Bármilyen meglepően is hangzik, a kémények szétfagyásának egyik fő oka a fűtés korszerűsítése. Hogyan lehetséges ez? Minél korszerűtlenebb egy fűtőberendezés, annál kevesebb hőenergiát képes felhasználni egy adott fűtőanyagból. Ha például fával fűtünk – amelynél a fűtőanyag minősége nagymértékben változhat – jellemzően „csupán” 70-80 százalékban vagyunk képesek kihasználni a benne lévő hőenergiát. Ennek következményeként a kéményen keresztül távozó füst hőmérséklete igen magas, 400 celsius fok körüli, de akár a 600 fokot is elérheti. Ez a fűtés szempontjából nem kifejezetten előnyös, ugyanakkor a régebbi építésű kéményeknek kedvez. Hamarosan kitérünk arra is, hogy miért.

A korszerű gázkazánok azonban a majdnem állandóan azonos minőségű gáz fűtőértékének 90-95 százalékát is ki tudják használni. Ennek következményeként a kéményen távozó füstgáz hőmérséklete jóval alacsonyabb, mint a kevésbé korszerű fűtési technológiák esetében, körülbelül 100-150 celsius fokos. Minél magasabb egy kémény, és minél hidegebb a kinti hőmérséklet, annál erősebben lehűl a füstgáz. Ha eléri a 70 fokos hőmérsékletet még a kéményen belül, akkor a benne lévő vízgőz lecsapódik a kémény belső oldalán, és elkezd visszafelé folyni. Ezt nevezzük kondenzvíznek.

A füstgázból kicsapódó nedvesség erősen maró hatású savakat tartalmaz, amelyek kikezdik az épített kémények belső oldalát. A régebbi építésű kéményeknek ez is elég lenne ahhoz, hogy idővel tönkremenjenek, ám ezeknek a savaknak a maró hatásától egy láncreakció indul el. Ahhoz lehetne hasonlítani ezt a jelenséget, amikor egy vírus megtámadja az emberi szervezetet, és annyira legyengíti azt, hogy idővel egyéb vírusoknak sem képes már ellenállni. Ha ugyanis a kémény tégláin, illetve a téglák közötti fugákon a maró hatás miatt apró hajszálrepedések jelennek meg, ott már később a kondenzvíz – de akár a csapadék is – utat talál magának ezen anyagok belsejébe, ahol egy hideg éjszakán megfagyva képesek szétrepeszteni a téglát, vagy tönkretenni a fugákat. Ez a folyamat természetesen nem egy éjszaka alatt játszódik le, több év kell ahhoz, hogy a kémény olyannyira tönkremenjen, ami már veszélyt jelent.

Mit tehetünk a megelőzés érdekében?

Az tehát világossá vált, hogy nagyon sokszor nem az elöregedés miatt megy tönkre a kémény, hanem amiatt, hogy a fűtést korszerűsíti a tulaj, ugyanakkor a kéményt nem. Így – a magas hőmérsékletű füstgáz miatt – korábban kifogástalanul üzemelő kémény egyik évről a másikra látványos pusztulásnak indul, mivel a 70-120 celsius fokos füstgázból kiváló savak gyakorlatilag szétmarják. Mi sem kézenfekvőbb megelőzési mód, mint hogy a fűtés korszerűsítésével egyidejűleg a kéményeket is átépíttessük, vagy teljesen újakat építsünk a régiek helyett. Még akkor is, ha sokan ezt felesleges pénzkidobásnak tartják.

Ugyanakkor a rendszeres ellenőrzés is sokat segíthet, hogy ha nincs is korszerűsítve a kémény, akkor is felismerjük időben az árulkodó jeleket. Amikor ugyanis szemmel is jól látható a kémény állagának romlása, sokszor nincs annyi időnk, hogy cselekedjünk. Ezért elsősorban belülről kell megvizsgálnunk a kémény állapotát, lehetőleg minél magasabb ponton. Általában minden kéménynek van tisztítónyílása a padlástérben, lehetőleg ezen keresztül próbáljuk meg átvizsgálni. A nyílás ajtaját levéve először alaposan tisztítsuk meg a kémény belső oldalát, majd egy zseblámpával bevilágítva alaposan nézzük meg, milyen állapotban vannak a fugák. Ha azt tapasztaljuk, hogy mállanak, vagy repedezettek, akkor érdemes egy szakértővel is átnézetni. A téglák állapotát is nézzük meg, repedéseket, kagylós leválásokat keressünk rajtuk. Ennél többet szakember nélkül nem tehetünk, éppen ezért akkor járunk el a leghelyesebben, ha minden szezon előtt átvizsgáltatjuk a kéményeinket.

Kémény javítása

Sok esetben elegendő, ha egy saválló csövet építtetünk a már meglévő kémény belsejébe, ezáltal megakadályozva, hogy a lecsapódó savas kémhatású kondenzvíz egyáltalán hozzáférjen a téglákhoz. Ez a legolcsóbb megoldás, és szerencsére nem csak korszerűsítéskor alkalmazható, hanem akkor is, ha már kezdenek látható jelei lenni a kémény pusztulásának. A kritikus részeket lebontva és újraépítve, illetve a saválló cső beépítésével jelentősen meg tudjuk növelni kéményünk élettartamát. Ezek a saválló csövek körülbelül 10 évig képesek ellenállni a füstgáz maró hatású anyagainak, tehát természetesen ez sem végleges megoldás. Jó ha tudjuk azt is, hogy a merev falú csöveket sokszor képtelenség beépíteni a kémény lebontása nélkül, így ez a megoldás nem minden esetben tartozik a legolcsóbban és legkönnyebben kivitelezhetők közé. Erre a problémára áthidaló megoldást nyújthatnak a flexibilis saválló csövek, ezek élettartama azonban csupán 5 év.

Ha már mindenképpen elérkezettnek látjuk az időt, hogy korszerűsítsük kéményünket, semmiképpen se zárkózzunk el egy új kémény építésének lehetősége elől sem. Ugyanis a saválló csövek beépítése – noha a legtöbb esetben jól alkalmazható – nem mindig oldható meg bontás és újraépítés nélkül. Ez esetben pedig könnyen meglehet, hogy egy korszerű, minden igényt maximálisan kielégítő új kémény felépítése alig kerül többe, mint a meglévő javítgatása. Az új kémény hatékonysága és ára mellett azt is vegyük figyelembe, hogy a garancia ideje akár a többszöröse is lehet, mint egy felújított kémény esetében.